Először egy rövid megjegyzés: az utóbbi időben ritkultak a bejegyzések, mert hát az utazással is foglalkozni kell. Azért igyekszünk, de a megértéseteket kérjük. Én annak is örülök, hogy nem maradt abba teljesen, közös erővel próbáljuk gyűrni.. és akkor visszatérve a sztorira.

Ma reggelre terveztük be a batikolást, és kis városnézést is, még mielőtt tovább indulnánk. Így aztán erőt vettünk magunkon, és felkeltünk időben. A hátizsákért nem akartunk visszamenni a hotelhez, úgyhogy én a motorral mentem és közben egy pénzváltás kálváriát jártam. Bank nem vett be bankjegyet, csak egy másik hivatalban, ahol meg csak gyűretlent fogadnak el. Nagyon jó, ez kuka. Reni a csomagokkal közben a műhelybe taxizott (illetve Bolt helyett itt a Grab alkalmazást használják).

Elkezdtük az oktatást. Én a pecsételős technikára mentem rá ami egyszerűbb,Reni pedig kézzel rajzolt mintát.

Az elv nagyjából a következő: Viaszt viszünk fel a textilre akár az előre elkészített pecséttel,

akár kézzel rajzoltan. A viasztól nem fogja majd meg a ruhafesték.

Befestjük az anyagot. Leoldjuk róla a viaszt, amit újra is használhatunk, ha összegyűjtjük.

Rögzítjük a festéket. A különböző technikákat kombinálni is lehet, illetve több színnel is lehet dolgozni egymás után, mint a nyomdában. Vagy akár más módokon is lehet játszani a színekkel, például sprével felvinni, vagy összekötni az anyagot szorosan mintásan, hogy ott ne érje a festék.

A városra igazából nem sok időnk maradt, jól eljátszottunk itt. Kajáltunk egy kevésbé jól sikerültet, én meghagytam kb az egész kajám, valami halszószos, zöldséges, száradt-sült csirkehúsos rizses cuccot. Azért itt nem nehéz mellélőni a helyi kajákkal. Aztán leadtuk a motort, és nyomás az állomásra.

Ismét Executiveba' (lásd hogy vonatoztunk Yogyakartába) utazunk, 4 órás az út. Közben olvasgattuk az útikönyvet hogy felkészülten érkezzünk meg, és az újonnan szerzett internet segítségével nézegettük a szállás lehetőségeket.

Egészen addig a pontig, mikor is huss és pöcc, elfogyott az internet. Az esélytelenek nyugalmával folytattuk utunkat, de szerencsére a végeláthatatlan szürkeségbe érve legalább az eső biztosnak tűnt.

Az állomásra érve kerestünk egy nyugati stílusú kávézót, és rutinosan a wifire akaszkodva foglaltunk szállást hogy legyen hol aludnunk. Mivel szabad taxi alig volt a sok megérkező utas miatt, az is drágán, a fullos esővédett szettünket tesztelve indultunk el gyalog az amúgy csak negyedórás távra. Teljesen jól működött, inkább a forgalmas úton való átkelés volt nehézkes, de segítségünkre sietett a semmiből egy arc, aki a sípjával megállította nekünk a forgalmat az átkeléshez.

Jöjjön egy kis kitérő az itteni forgalomról. Nagyjából úgy néznek ki az utak, hogy az egymást követő autók között hol jobbról, hol balról előzgetve haladnak a motorosok. Gyalogosként a forgalmasabb utaknál ezen a hömpölygő járműáradaton nem igazán lehet átkelni, járda nem sok van, el lehet indulni a már említett kézjelzéssel kifejezve a szándékunkat, de azért ez se egyszerű. Ugyanígy autóval, motorral se könnyű átjutni a másik oldalra kanyarodás esetén, vagy visszakapcsolódni a forgalomba. Ilyenkor egyébként egy ideig az út szélén szembe mennek a motorosok a forgalommal, míg át tudnak térni a saját sávjukba. Na de a segítségükre vannak lámpa híján azok a forgalom-irányítók, akik hotelek-éttermek előtt, vagy neccesebb helyeken megállítják sípszóval a közlekedőket, és beiktatják az esélytelen várakozókat.

Este még kerestünk gyorsan egy kajáldát a közelben. Illetve az utazás fáradalmait Reni egy jó masszázzsal pihente ki. Jó éjt.

Reggel jól bekajáltunk. Svédasztal volt rengeteg féle étellel és próbáltunk minél több dolgot megkóstolni (jó magyar lévén, ha már ingyen van). Leadtuk a csomagjainkat a portán, kicsekkoltunk és nekivágtunk, hogy felfedezzük a várost.

Járda csak elvétve volt, közlekedési jelzés meg még kevesebb. Egy körforgalomban például csak úgy tudtunk átjutni a túloldalra, hogy előbb befutottunk középre aztán onnan evickéltünk át az autók között.

Egy ponton amikor véletlenül határozatlannak néztünk ki persze a pillanat töredéke alatt betalált minket egy "idegenvezető", aki robogón akart körbevinni kettőnket a városon. Egyébként nem ritka, hogy egész családokat is felpakolnak az emberek egy robogóra. A max 5 ember volt eddig, akit láttunk, de volt már ember 2-3 kutyával, 3 tagú család lábuk között néhány duriánnal... A turista infoponton kedvesen útbaigazítottak, cuki rajzolt krokodilos cápás prospektusokat kaptunk, és azt is elmondták miért nem működik az internetünk. Itt régiónként más sim kártya kell, legalábbis abból a márkából, ami nekünk volt. Így maradt a kávézókból kunyerált wifi.

Elsétáltunk egy közeli múzeumba, ami igazából egy leselejtezett orosz tengeralattjáró.

Nem sok infót tudtunk meg róla, de nagyon izgi volt szétnézni bent. Lehetett csavargatni a gombokat, belenézni a periszkópba, belemászni a torpedókilövő csőbe.

Olyanok voltunk, mint a gyerekek. Rettentő meleg volt, még szállásunk se volt éjszakára, úgyhogy a szomszédos plázában netet szereztünk meg egy jó kávét és szállásokat válogattunk Balira, ami azért egy hatalmas sziget. Különböző részei teljesen más hangulatúak, vannak tengerparti, meg egészen dzsungeles-hegyes részei is. Meg is lett a befutó Cangguban. A repjegyünk is megvolt már estére.

Egy egy órás repülőúttal később megérkeztünk Denpasarba, ami Bali fővárosa. Onnan Grabbel elvitettük magunkat a szállásunkra. Mesébe illő környezetbe csöppentünk a nagyvárosi tömeg és büdös után. A szállás egy nagy zöld területen helyezkedett el, hatalmas levelű növények között. Körbevezettek minket, búcsúzóul még hozzátették, hogy mögöttünk már a dzsungel van, aztán magunkra hagytak. És tényleg, a fürdőszoba a szabad ég alatt volt, rögtön találkoztunk is egy-két gekkóval meg csigával.

Az is kiderült (számomra legalábbis), hogy a baldachin nem csak amolyan romcsi dísznek van az ágyon, hanem hasznos funkciót lát el az elővilág távoltartására. Szükség is volt rá, mert az ablak helyén valami fa reluxaszerű megoldás volt, ami között simán bemászhatott ami akart.

Így hát bunkert építettünk a baldachinból és kicsit éberebben tértünk nyugovóra.