Kicsit tovább aludtunk, mint szerettünk volna. Nem megy ez a korán kelés, úgy tűnik. Az volt a tervünk, hogy szétnézünk Borobudurban, aztán átmotorozunk még a Prambanan templomegyütteshez. Ebből inkább csak Borobudurt hagytuk meg az idő szűke miatt.

Felkerekedtünk, hogy a 40 km-es út előtt még megreggelizzünk. Egy szép, ízlésesen berendezett helyet találtunk Yogyakarta egyébként olyan részén, ami finoman szólva is elhanyagolt. Meglehetősen lassan haladt az étel elkészítése, szóval már igencsak sietnünk kellett. Vicces, hogy a kávés pohár itt is olyan, mint otthon.

Szóval végül elindultunk. Eléggé féltem az úttól, de tényleg nagyon odafigyelnek az emberek a körülöttük levőkre. Az utak minősége sem volt rossz ehhez a 40-60 km/órás sebességhez.

Út közben többször megálltunk megnézni hogy merre is kell mennünk (féltünk, hogy kikapják a telót), meg vízért, rágcsáért. Kb 1.5-2 óra alatt így is odaértünk. A kaputól a pénztárig tartó kb 10 méteres úton legalább 3-4 árus próbálta minden áron eladni nekünk a kis termékeit. Ez egyébként kb mindenhol így van. Jönnek utánad és nyomatják a marketinget akkor is ha nem nézel rájuk. Jegyet váltottunk. A cipőnk helyett kaptunk egy-egy bambusz papucsot, mert ez kevésbé árt az épület köveinek. Beosztottak minket csoportokba, kb 10 fővel és egy idegenvezetővel elindultunk a templom felé.

50-80 évig tartott az épitkezés, ezt nem lehet tudni pontosan. A négyzet alakú épület 3 részből áll, a szintek a Buddhává válás folyamatát reprezentálják, ahol az alsóbb szintek még csupán a földi vágyaktól való szabadulásról szólnak.

Hatalmas nagy ez az egész. Az alsóbb szintek tele vannak kőfaragásokkal amik történetet mesélnek. A felsőkön már nincsenek, ezt már nem lehet csak úgy hétköznapi módon. Itt harang alatt ülő Buddhák vannak, nem is kevés: 72 darab. Mindenféle szobrok, formák vannak még szerte.

Meg aztán tényleg csoda, hogy maradhatott fenn itt Indonéziában, ahol nem ritkák a földrengések. Tettek is bele rendesen melót hogy megóvják, meg a közelmúltban eléggé szigorítottak is a szabályokon, hogy milyen formában lehet megcsodálni. Van még itt néhány dolog összegyűjtve múzeumnak nevezett épületekben, de ezeket nem találtuk túl informatívak, inkább csak úgy átfutottuk őket.

Elmentünk megnézni egy másik templomot a közelben, a kertjében tikok szaladgáltak. A belsejében tök sötét volt. A mobil lámpája nem ért sokat, de mi fejlámpával is készültünk. Nem úgy az érkező helyi iskolás csoport, akik semmit nem láttak volna, ha nem adjuk nekik kölcsön.

Szürkület környékén aztán átmentünk vacsizni egy nívós helyre a közelben, ahonnan szép kilátás nyílt a templomra még egy rövid ideig. Nem szoktuk meg, hogy kendőt terítenek az ölünkbe. Jó volt a kaja is, de azért nem estünk hanyatt, de hát egyszer-egyszer belefér.

Korom sötétben indultunk viszont haza, és csapattuk neki az éjszaka is nyüzsgő forgalomban.

Otthon még a tetőn megittunk egy koktélt, megnéztük hogy mulatnak a mi szállásunkon.

Nos, nem maradtunk soká. Meg aztán fáradtak is voltunk.